Melyek az új adószabályozás főbb kritikái

Az új adórendelet kritikái

1. Az adók hiányos fedezete- A szabályozás csak bizonyos típusú adóelkerülési tranzakciókat céloz meg, más adókat, például jövedéki adót, ingatlan-/ajándékadót és állami/helyi adót mellőz.
- Ez réseket hagy maga után, ahol a gazdag magánszemélyek és vállalatok továbbra is megtalálhatják a módját, hogy minimálisra csökkentsék általános adóterheiket.

2. Bizonytalanság a viselkedési válaszok körül- A közgazdászok között nézeteltérés van a valódi adóterhek megfelelő mérési módját illetően, mivel az adózók magatartásukon módosíthatják kötelezettségüket.
- A tényleges adóbefizetések alkalmazása alábecsülheti a terhet, míg a statikus feltételezések túlértékelhetik azt, mivel az adózók az önkéntes változtatásokból részesülnek.

3. Megkérdőjelezhető előfordulási feltételezések- A szabályozás olyan feltételezéseket fogalmaz meg az adók, különösen a társasági adó gazdasági előfordulásával kapcsolatban, amellyel egyes közgazdászok nem értenek egyet.
- Bizonytalanság övezi az adóterhek végső elosztását.

4. A hiányfinanszírozás figyelmen kívül hagyása- A szabályozás nem számol az esetleges adócsökkentések finanszírozásának hatásaival, amelyeknek jelentős hatásai lehetnek.

5. Szűk fókusz a vertikális tőkére- A szabályozás elsősorban a jövedelmi csoportok közötti méltányosságra helyezi a hangsúlyt (vertikális méltányosság), de kevésbé fordít figyelmet más fontos adópolitikai célokra, mint a horizontális méltányosság, az egyszerűsítés és a gazdasági hatékonyság.

Összességében a keresési eredmények azt mutatják, hogy bár az új szabályozás célja a jelentős adóhézagok bezárása, gazdaság- és adópolitikai szempontból továbbra is jelentős kritikák és korlátozások vonatkoznak hatályukra és megközelítésükre.